Alkonyat és harmat

Az utókornak.
Daiquiri Libre S. A. írása - 2010. dec. 4. 14:19

Kedves Olvasók!

Tudom, hogy e cikkem nem vetekedhet tanult bloggertársaim cikkeivel, de ennek tudatában is szerényen elolvasásra ajánlanám kusza gondolataimat, remélve, hogy a számtalan építő kommentből majd sokat tanulhatok...

Tegnap Pécsről Budapest felé haladva az M6-os autópályán, kedvesemmel úgy döntöttünk, hogy teszünk egy kis kitérőt Badacsony felé. De végül nem jutottunk el Badacsonyig, mert valahol a Sió partján megláttuk az ég kékségét és fű zöldséget, így ott ragadtunk csodálni a színeket. A hajnali harmat ébresztett, s bosszankodva vettem észre, hogy a pitypangmező befogta Che-pólómat. De a bosszúság hamar elszállt, elillant, elpárolgott nyom nélkül, mert eszembe jutott, hogy otthon van még tizenegy Che-pólóm, s egyébként is a jövő héten úgyis utazom üzleti útra Olaszországba, s ott majd úgyis veszek még tizenkét darabot. Így hát derűsen körülnéztem és szemléltem a kökörcsint, a nadragulyát és a nádat, de akkor a természet hívó szava a vadkökény-bokrok közé hívott megkönnyebbülni...

Kisvártatva utunkat folytattuk hát. Megálltunk az egyik benzinkúti lehajtónál egy csárdánál, bekapni néhány falatot. Kezembe véve az étlapot, csodálkozva láttam meg azon, hogy a vendéglátóhely kínálatában szerepel a vikunyapörkölt is boniátó körettel. Amikor néhány hónapig Chilében éltem, akkor szerettem meg ezt a hagyományos ajmara különlegességet. Az ajmara indiánok annyira tisztelik a vikunyát - aki nem ismerné, ez egy kedves tekintetű, rendkívül békes, hegyi, növényevő bambi -, hogy csak engesztelő emberáldozat bemutatása után vágták le az ünnepi vikunyát. Ma már persze az emberáldozat jelképes, egy agyagbábú helyettesíti, azt belezik ki jelképesen az ajmara sámánok vikunyavágás előtt.

Amint kihozta a pincér szerény étkemet, azonnal észrevettem, hogy sajnos nem pontosan az, amit Chilében, Argentínában, Bolíviában és Paraguayban ettem. Fejemen átfutott a szörnyű gondolat ezt a vikunyát nem kukoricán hízlalták és a boniató pedig nem lett flambírozva felszolgálás előtt. Derűsen mosolyogva hívtam a pincért, gondolataimat megosztottam vele, majd kértem udvariasan és cseppet sem tolakodóan, hogy bár természetesen kifizetem az ételt, de a szakács inkább készítsen valami mást, amit biztosan nem fog elrontani, pl. sós óriáskiflit párizsivel, gulyáskrémmel, mackósajttal.

Miután óriáskiflimet elmajszoltam, ismét elindultunk. A nap sugarai bevilágították az autópályát, én pedig elmerengtem. Eszembe jutott, hogy valami elkezdődött valamikor, s én ezt mindig tudtam és éreztem. Most már azt is tudom, hogy ebben nem tévedtem! Az egyre magasabbra hágó nap sugarai eszembe juttatták, hogy ugyanebben az időben a Föld másik végén meg éppen megy le ugyanaz a nap, miközben sugarai egyre gyengülnek. Igen, Marxnak igaza volt! A kapitalizmus válsága már minden jóakaratú ember számára világos: egyik síkon a néptömegek mennek egyre feljebb, követelve helyüket a nap alatt, miközben a kapitalista rendszer recsegve-ropogva alkonyodik.

Természetesen, amikor Marxot mondok, nem kell azt gondolni egy percig sem, hogy elfogadnám a magát szocialistának nevezett országok berendezkedését, s azt  sem kell feltételezni rólam, hogy egyetértenék Che-vel, Castroékkal, Sztálinnal, Leninnel, vagy bármely más kommunista vezéralakkal. Sőt, még Marxszal sem értek egyet. Csak magammal értek egyet, mert csak én tudom, hogy mi is az a kommunista eszme a szó igazi, emberi értelmében. Valójában Marxnak sem a szó köznapi értelmében volt igaza, hanem egy magasabb síkon, mely olyan magasan van, hogy még én is csak lábujjhegyen érem fel azt.

De elég a szavakból! A lényeg, hogy egyre több jóakaratú ember döbben rá a tényre, hogy valami történik és valami elkezdődött, sőt valami egyre jobban elkezdődik. Tegnap az Akropoliszon, ma a Sió partján, hamarosan a világ többi részén...

Derűs bizakodásomat csak ritkán rontja meg egy-két kellemetlenség. Ezek egyike, hogy mindenféle furcsa homoszexuális viháncolt nemrég a városközpontban. Nekem egyébként nincs semmi bajom a homoszexuálisokkal, a saját cégemhez is felvettem egy homoszexuálist (miután megígérte, hogy nem fogja bámulni a seggemet), de azért bevallom, hogy bizony egy teljes hétig nem tudtam rendesen aludni a homoszexuális viháncolás miatt érzett jogos felháborodásomban. Amint elaludtam, azonnal azt álmodtam, hogy egy homoszexuális röhög a pofámra és kinyújta felém mocskos karmait, én meg mint egy oroszlán életre-halálra küzdök vele. Ilyenkor mindig felriadtam, s csak a hosszú fekete hajú kedvesem látványa nyugtatott meg, hogy csupán rosszat álmodtam...

Kaliszpera... hasta siempre...

Daiquiri Libre S. A.

(http://kommunizmustholnaputan.nolblog.hu/archives/2010/07/29/Alkony_es_harmat)