Saját bőrömön

Én alapvetően a saját bőrömön érzem az idegenséget.

Azt hiszem sokan tudják, hogy jelenleg Bulgáriában élek. S 20+ éve bolgár állampolgár vagyok. Azonnal kértem, amikor megszűntek a kommunista megállapodások a többes állampolgárságok kizárásáról. S persze én azonnal megkaptam, mert a bolgár jogban én "határontúli bolgárnak" minősülök - így se várnom nem kellett, se fizetni, januárban beadtam a kérelmet, mellékelve hozzá magyar születési kivonatomat lefordítva bolgárra, s májusban jött a levél, hogy fáradjak be a köztársasági elnök hivatalába nekem alkalmas időpontban, átvenni az igazolást bolgár állampolgárságomról. Átvettem - itt nem szórakoznak eskütétellel -, s annyi, mentem csináltatni okmányokat. (A nevemmel volt egy kis probléma, mert én nem úgy akartam hívni magamat, ahogy ők akarták, így emiatt végülis bírósághoz kellett fordulnom "névváltoztatás" kapcsán, de végül a bíró úgy döntött: nekem volt igazam, s a bolgár rendőrség meg hibázott.)

Szóval amikor idejöttem 2007-ben én nem külföldiként érkeztem. Viszont hiába minden, én nem itt nőttem fel, életem első 19 évében egy napot sem éltem Bulgáriában. Egy rakás dolgot nem ismerek, ami pedig mindenki más számára evidencia. A bolgár történelmet az átlagbolgárnál is jobban ismerem, de pl. mondjuk a gyerekmondókák, gyerekdalok nekem totál idegenek, nem ismerem őket. Én magyar nyelvi környezetben nőttem fel, a családban csak az volt a bolgár nálunk, hogy a "magyarokról" sokszor többes szám harmadik személyben beszélt mindenki, meg a bolgár kaja számított az igazi kajának - apám, amikor egy ételre azt akarja mondani, hogy nem ízlik neki, azt mondja, hogy "magyaros étel"... S persze ha nagy számokat kell összeadni, csak magyarul tudom rendesen megcsinálni, azaz magyar az anyanyelvem.

Szóval amolyan kettős helyzetben létezem. Mert egyrészről nem tekintenek "igazi külföldinek", hiszen a kinézetem is teljesen beleillik az ittenibe és a nevem meg 100 %-osan bolgár és 99 %-ban helyesen beszélek bolgárul, viszont "igazi bolgárnak" sem minősülök. Jelenlegi munkahelyemen eddig 10-szer kaptam a "hol tanultál magyarul?" kérdést, majd amikor azt válaszolom "még csecsemőként", jön a szöveg "ja, te bánáti bolgár vagy, ugye?". (A Mo-ra irányuló bolgár emigráció a XVII-XVIII. században a Bánátba irányult.) Én egyébként a "bolgár kertészektől" származom, nem Bánátból, de az utóbbi időben már inkább ráhagyom, hogy "igen, bánáti vagyok" az egyszerűség kedvéért... A múltkor meg is hívtak a bolgár Wikipédiába, hogy szerkesszem a Bánát Portált... :-)

Szóval hiába a származás, ha hiányzik  helyi szocializáció.