Kommunizmus - ahogy én képzeltem

Judit visszaemlékezése.

*

Még abba a korosztályba tartozom, melyet Kádár és tisztátalan rendszere iskolai agymosásban próbált részesíteni.

Amikor a fényes kommunista jövőről esett szó, én mindig tudtam milyen lesz ez a jövő. Képzeletemben a legrosszabb budapesti utcákból álló várost láttam - piszok, szürkeség, elkeseredettség. A házakról hullik a vakolat és az ereszek félig leválnak. Sehol boltok, csak nyomorúságos elosztópontok, ahol hosszú sorok állnak. Csupa rossz ruhás, elkeseredett ember. Közben hangos zene szól, a mindenhol jelenlévő hangszórókból: kommunista katonai indulók. Sosem jártam sem Észak-Koreában, sem Kubában, de mindkét országot nagyjából ilyennek gondolom, s azt hiszem nem tévedek túlságosan. Nagyon féltem, hogy egyszer megvalósul a kommunizmus... Hálas vagyok, hogy minden csúfosan megbukott.