A kommunista mesterember

Még a kommunizmusban történt ez Judittal.

Akkoriban nehéz volt mesterembereket találni. Ismeretség kellett hozzá.

Juditék újra akarták csempézni a fürdőszobájukat. Ismerősük ajánlotta ezt a mesterembert. Aki mellesleg magánvállalkozó, pontosabban fusizó volt. S meggyőződéses kommunista.

Judit ösztönösen utálta a kommunizmust, a szocializmust, s minden más hasonlót.  Az ígért kommunista jövőt, ahol a kommunizmus elvei már teljesen működnek, azaz “mindenki a képességei szerint, mindenkinek a szükségletei szerint”, úgy képzelte el Judit, mint egy szürke, leromlott, elhanyagolt utcát, melyen kopott ruhás emberek sorban állnak az elosztópontnál, ahol megkapják napi szükségletüket, valami bűzös, íztelen ételadagokat horpadt alumíniumdobozokban, a teljhatalmú Párt utasítása alapján. Minden kopott, vacak, unalmas, szürke, reménytelen.

A primitívség, az embertelenség, a silányság világa a kommunizmus. Ott minden egyszerű és egysíkú. Az egyéniség ki van ölve az emberekből már teljesen, s az egyének csupán biológiai robotok, akik cél nélkül vegetálnak.

A kommunista mesterember visszaigazolta a fenti kép igaz mivoltát.

Számára a kádárizmus hibája az volt, hogy túl színes, túl nyugatmajmoló.

- Miféle dolog ez, hogy egy sarkon két közért van? Abszurdum! Sarkonként egy közért kell. S minek a közértnek név? Legyen kiírva, hogy “közért” és slussz! – mondta felháborodottan.

Majd folytatta:

- S az, hogy csak úgy utazgatnak manapság az ember? Minek? Magyarországon utazzanak! Csak az mehessen külföldre, akinek meghívólevele van és indoka! Ez a vezetőkre is vonatkozzon!!! Miféle dolog az, hogy kimegy 10-15 fős delegáció okkal, ok nélkül? Menjen ki 2 ember, vagy egy se menjen ki, hiszen ott a nagykövetség az illető országban, miért nem a nagykövetségen dolgozók csinálnak mindent? Minek vannak ott?

Később még jobban belelendült:

- Na és ott van a nicaraguai forradalom. Miért nem segítünk? Mindenkitől vonjanak le 5 %-ot a fizetéséből, a nagyfejű fehérgalléros igazgatóktól meg 15 %-ot, s küldjük el a nicaraguai népnek! Megrohadt ez a magyar nép lelkileg, hogy csak harácsol, kocsit, nyaralót, színestévét, tököm-tudja-mi-a-fészkes-fenét akar még! Elrohadt már az egész ország, bizony mondom, hgy már csak Kádár tartja össze az egészet. Ha innen egyszer kivonulnak a ruszkik és meghal – neadjisten – Kádár, itt a többi vezető szemrebbenés nélkül vissza fogja állítani a horthyzmust! Semmi kétségem, hogy ez fog történni. De remélem, a ruszkik sosem vonulnak ki. Bevallom, 56-ban én is azt akartam, hogy menjenek el, kommunistaként az ellenforradalom oldalán áltam kezdetben, de ma már belátom: szükség van a ruszkikra, nélkülük itt fasizmus lenne!

Judit csak mechanikusan bólogatott, értelmetlennek érezte a vitát. Amikor pedig 10 évvel később megtörtént a rendszerváltás, személyesen átélte, mintha saját sikere lenne, pedig sosem politizált aktívan, se a rendszerváltás előtt, se utána, sőt még a rendszerváltási folyamat alatt sem.