Bálint Béla István (Steven B. Valentine) (Büdösparasztfalva, 1893. február 29. - Hollywood, 1991. november 31.), Amerikába kitántorgott magyar tudós rövid élettörténete megadja a választ.
Istvánnak 17 testvére volt, munkanélküli földművesek családjában született. A család olyan szegény volt, hogy csak egy darab csizmájuk és fél télikabátjuk volt. Bálinték háza egyetlen szobából állt, melyben három ablak volt, de csak az egyik volt beüvegezve, az is csak vályogüveggel. Hónapokig a család eldobott hamburger-csomagolópapírok szaglásával táplálkozott. Amikor azonban szülei felismerték István zsenialitását, testvérei eladták magukat gályarabnak, hogy a befolyt pénzből kifizethessék testvérük tandíját.
István az I. világháborúban orosz fogságba esett. A fogolytáborból elmenekült, nyolcezer kilométert gyalogolt a Behring szorosig, ahol átúszott a jégtáblák között az USÁ-ba.
Amerikában egy gyorsétteremben helyezkedett el, mint junior menedzser. Szabad idejében azonban folyton gondolkodott, hogyan tudná az emberiség sorsát jobbá tenni. Közben beiratkozott levelező tagozaton a University of Southnorth kommunikáció-balneológia-média szakára, ahol brumma brummarum cum urso fokozattal doktorált. Egy nap, egy február 13-ról 14-re virradó álmatlan éjszakán, a teknősbékák szerelmi táncának tanulmányozása közben, István végre rájött a megoldásra: szív alakú formába kell önteni a csokoládét és aztán mindenféle idétlen csomagolópapírba burkolni, majd irreális áron eladni.
Az amerikai Szenátus február 14-ét nyilvánította emléknapjának. Ilyenkor az amerikaiak szív alakú csokoládékat ajándékoznak egymásnak. Az utóbbi időben Bálint szülőhazájában is terjed az ünnep.
No comments:
Post a Comment